Kis Cintia első éves orvostanhallgató, a KEKSz csoport diák kapcsolattartója, a Demokratikus 
Ifjúságért Alapítvány önkéntese. „5 évvel ezelőtt találkoztam az alapítvánnyal és a munkásságával. Felötlött bennem a kérdés: „ Miért jó ez nekik? Ingyen dolgozni?” , és tudtam, csak egy módon kaphatok választ, ha én is kipróbálom. Kipróbáltam és életem kiadós részét azóta is ez határozza meg: megmutatni másoknak az önkéntességben rejlő erőt és szépséget.” „Ezek a mai fiatalok...” - hangzik el gyakran az elégedetlen félmondat. Számtalanszor hallottam már korombeliektől és idősebbektől is. Valóban annyira élhetetlenek, passzívak, anyagiasak és elutasítóak vagyunk mi, mai fiatalok, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy rossz a megközelítés? Én az utóbbi mellett voksolok. Tapasztalataim szerint a fiatalság megmozgatható. Hogyan, és miért jó nekik ez? Ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni előadásomban, azzal a nem titkolt céllal, hogy a fentebb említett mondat kevesebbszer hangozzon el, hangoztatói pedig kedvet kapjanak ahhoz, hogy önkéntesként is kipróbálják magukat, a fiatalokkal együtt.
Mivel foglalkozol a mindennapokban?
Élem az egyetemisták megszokott életét: tanulok, a barátaimmal szórakozom, fennmaradó időmben pedig önkéntesként programokat szervezek és valósítok meg.
A TEDxY konferencián miről fogsz előadni?
Az önkéntességben rejlő lehetőségekről; hogy mennyi mindent tanít az önkéntes munka, és, hogy hogy lehet megismertetni a mai fiatalokkal ezt a világot.
Kiknek ajánlanád az előadásod?
Mindenkinek, aki valaha is elgondolkozott azon, hogy miért jó önkéntesnek lenni, és mindenkinek, aki nem tudja, mit kezdjen egy májkrémkonzervvel és egy zsemlével kés nélkül.
Téged ki vagy mi inspirál?
A világ, az emberek, a megvalósításra váró ötletek és a tartalmas, jó gondolatok.
Ha egyetlen tanácsot adhatnál a világnak, mi lenne az?
A lehetőségeket keressük, ne a kifogásokat.
Cintia előadásában arról mesélt, hogy milyen sokat kapott ő maga az önkéntes tevékenységek során. Megtapasztalta, hogy milyen jó a kitűzött célt elérni, megtanulta beosztani a rendelkezésre álló időt és pénzt, megértette, hogy közösen, egy kis kreativitással és elszántsággal szinte bármit el tud érni. Sok-sok barátot szerzett és ő maga lepődött meg a legjobban, hogy milyen szoros barátság alakult ki közte és egy súlyosan mozgássérült fiatal között. Cintia végül arról beszélt, hogy milyen jó érzés, hogy míg korábban 'csak' résztvevő volt, most már ő szervez önkéntes tevékenységeket a fiatalabb diákoknak.
