A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) Iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) nevű programját 2009-ben azzal a céllal indítottuk el, hogy lehetőséget biztosítsunk középiskolás fiatalok minél szélesebb körének, hogy tanulmányaik alatt legalább egy alkalommal részesülhessenek az önkéntes tevékenység, a közösségi szolgálat, a társadalmi felelősségvállalás élményében.

A program célját, számunkra is váratlanul, 2012-ben módosítanunk kellett, mert a Köznevelési törvény egyik rendelkezése szerint szeptembertől az iskolai közösségi szolgálat nem csupán lehetőség, hanem kötelező iskolai feladat, amit minden érettségire felkészítő középiskolában teljesíteni és igazolni kell. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy milyen sok plusz munkát és felkészülést várnak így el a pedagógusoktól. A mi célunk csak az lehet, hogy szakmai tapasztalatunkkal és módszertani tudásunkkal támogassuk a pedagógusok munkáját, hogy amennyire lehetséges, számukra és a diákjaik számára egyaránt hasznossá, vonzóvá és építővé tehessék a közösségi szolgálatot.

2010. október 16.

-Vannak elérhetőségeid fogadó intézményekhez? -Hát vannak, de…

Sok megkeresést kapok, pedagógusoktól, hogy hova menjenek el diákjaikkal önkénteskedni. Tudok-e telefonszámot adni gyermekotthonhoz, idősekhez, állatmenhelyhez. Szeretnék, ha a tanulóik megtapasztalnák a közösségi szolgálat élményét, ők maguk is nagyon szeretnének részt venni a folyamatban, de teljes állásban tanítanak, és nincs idejük utánajárni ezeknek az intézményeknek.

Akárhogy is szeretném megkönnyíteni a kollégáim munkáját, mégsem tudok ilyenkor elérhetőségeket és kész programokat adni nekik. Mind a diákoknak, mind a fogadó intézményeknek szükségük van előzetes egyeztetésre, felkészítésre, E nélkül kellemetlen és rossz élményé válhat a legnagyszerűbb segítő szándék is. Ahhoz, hogy sikeres és élményekben gazdag legyen például egy gyermekotthonban megvalósuló játszóház, meg kell ismerni az otthonban lakók körülményeit, életkorát, napi időbeosztását. Fel kell készíteni a diákokat, hogy tudják mire számítsanak, és feldolgozó órán kell megadni a lehetőséget, hogy elmondják a felgyülemlett érzéseiket, megosszák gondolataikat.

Ugyanakkor a fogadó intézményre sem lehet csak úgy „rászabadítani” a gyerekeket. Az ott dolgozóknak is tisztában kell lenniük az iskola, a diákok motivációjával, hátterével.

Mindezeket megtehetem én is, mint külső koordináló tanár, de ha egy iskola azt szeretné, hogy a közösségi szolgálat része legyen pedagógiai programjának, márpedig egyre több iskolavezető szeretné, akkor a saját koordináló tanárának órakedvezményt kell adnia, biztosítania kell a megfelelő szakmai hátteret, hogy a program valóban megadja a diákoknak azt az élményt és készségfejlesztést, ami ezzel az iskola célja.